ELEKTRON, ATOMMAG, ATOM, MOLEKULA, KRISTÁLY

 

A „töltés” vizsgálatánál nem vettük figyelembe az elektronok perdülete által okozott hatásokat, ezért két elektron egymásra hatása nem közömbösek forgástengelyük állásától. Ennek vizsgálata külön modellezést igényel (számítógépes szimulálás).

 

Két pergő elektron egymás hatása folytán megszabott forgástengely irányába áll be, ugyanakkor a két elektron taszítja egymást. Állíthatjuk, hogy mind több elektron esetén a leárnyékolás okozta vonzás és az egymásra szórás okozta taszítás nem azonos módon nő. Lesz egy olyan elektronszám, ahol egyensúly áll be. Egy olyan elektron konfiguráció keletkezik, melyben egy következő elektron már nem fér be csak nagyobb távolságban lesz egyensúlyban a leárnyékolás okozta gravitáció és a közeli elektronok taszító hatása miatt. Az elektronkonfigurációk a protonok és neutronok (atommag). Az elektronkonfigurációk (atommag) távolabbi elektronokat vonz és taszít elektronhéjakon tart egyensúlyban. A külső elektronok egymás közt és az atommag közt hatással vannak egymásra (vonzás, taszítás, forgástengely). Az atomok elektronhéjai okozzák az atomok összekapcsolódását, illetve taszítását. A molekulákon belül az atomok egyensúlyi állapotban vannak, melyből kimozdítva megfelelő frekvenciával rezegnek. Minden atommag elektron, atom más-más rezgésszámmal gerjesztődik, illetve sugárzás kibocsátásával fékeződik le. Az éter által terjesztett elektromágneses hullámok megfelelő frekvenciával gerjesztik a rezonanciarendszereket. A kristályok a molekulák egyenes irányú leárnyékolása révén jönnek létre. A sorból kilépő molekulák ellenkező irányba több ütközést kapnak. Túlgerjesztett rezgés esetén a rendezettség felbomlik. A molekulák rezgései hősugárzást kibocsátva csillapodnak le. Több elektron konfiguráció (proton, neutron) is találkozhat egymással, és nagyobb atommagot képezhetnek, de ennek kialakulása több feltételhez van kötve.

  1. Kis sebességgel érkező nukleonok elektronhéjaik ne taszítsák el egymást, vagy ne okozzanak molekulát egymással.
  2. Nagy sebesség esetén a maggal való ütközés kölcsönhatása folytán nem fékeződik le, irányváltozással csak gerjesztést okoz és tovább halad.
  3. Centrális ütközéssel túl nagy gerjesztést okoz, és nem tudnak visszarendeződni.
  4. Ha megfelelő feltételek megvannak, az éterrészecskék egymás irányába gyorsítják az atommagokat, és így a kinetikus energiájuk megnövekedése folytán energiatöbblethez jutunk és ennek forrása az éter energiája.

 

Az atommagok nagysága a külső elektronok irányába nagyobb gravitációs hatást fejt ki, így több számú elektront tud maga körül tartani azok egymást taszító hatása ellenére. A rezgő részecskék nagyobb erőhatásuk által okozott egyensúly esetén nagyobb frekvenciával, kisebb hullámhosszal rezegnek. Az atommagok és elektronok nem keringhetnek egymás körül, mert a keringés fenntartásához állandó energiaforrásra lenne szükség.

 

 

 

Úrkút, 2008. április 26.

 

Tamás Jenő

 

 

Tamás Jen - +36 30 912 8905 - e-mail: teaapartman@gmail.com.